Interjú Sipeki Flórával

Sipeki Flóra a Budapest Bank-Békéscsabai ENK SE 186 centiméter magas kapusa is azok a magyar tehetségek közé tartozik, akik közül remélhetőleg kikerül majd Pálinger Katalin méltó utóda a magyar válogatott számára. A 21 éves kézilabdázóval készített interjúmból kiderül, hogy eddigi pályafutásából melyiket tartja legemlékezetesebb mérkőzésének, miben szeretne elsősorban fejlődni és mi a legnagyobb álma.

Név: Sipeki Flóra
Születési idő: 1991. április 4.
Klub: BB-Békéscsabai ENKSE
Poszt: kapus

- Sportos családból származol, anyukád röplabdázott, apukád focizott. Te miért pont a kézilabdázást választottad hivatásul?

Mindig is szerettem a kézilabdát, nagy szurkoló voltam gyermekkoromban, de ahhoz, hogy kipróbáljam, családunk egyik jó barátjára, Turza Bettire [a Váci NKSE volt játékosa, jelenleg utánpótlás edzője - szerk.] volt szükség. Ő hívott le egy edzést megnézni, egy hét múlva már el is kezdtem a közelebbi ismerkedést a kézilabdával. Majd -mint a mellékelt ábra mutatja- annyira megszerettem, hogy „ott ragadtam”.

Sipeki Flóra a Váci NKSE ifjúsági csapatának színeiben, 2008
fotó: Fehér Viktor (v-man.hu)

- A szokásosnál valamivel később, csaknem 16 évesen kezdted a kézilabdázást. Ebből adódott valamilyen hátrányod?

Eleinte nem volt egyszerű a nulláról kezdeni, mivel a kortársaim jórészt már 4-5 éve kézilabdáztak. Az adottságaimnak és a szorgalmamnak viszont sokat köszönhetek, ezért nem igazán érzem ezt hátránynak.

- A kézilabda előtt a futballt is kipróbáltad, ráadásul ott is kapus voltál. Adja magát a kérdés, a két sportot mennyire lehet összehasonlítani kapusszemmel nézve?

A kettő teljesen más, már csak a kapu méreteiből adódóan is, és ugye fociban a kapusnak meg kell fognia a labdát védésnél, míg kézilabdában a VÉDÉS az elsődleges, a labdát megfogni nem is lenne olyan egyszerű… Inkább a kézilabdás tapasztalataimat tudtam hasznosítani később a foci diákolimpiákon.

- Vácott töltötted utánpótlás éveid, a felnőtt mezőnyben is bemutatkozhattál, de igazából (kölcsönben) Újbudán, majd Békéscsabán jutottál sok játéklehetőséghez az NBI-ben. Mennyire tartod magad már rutinos hálóőrnek? Miben szeretnél leginkább fejlődni?

Attól még jó pár év és mérkőzés választ el, hogy rutinosnak mondhassam magam. Persze minden pályán töltött perc hozzájárul ehhez. Fejlődnöm még nagyon sok dologban kell, ezek közül a legfontosabb a mentális jelenlét, mert ahogy mondani szokták „Fejben dől el…” .  A technikámban a helyezkedésemen kellene javítanom, azzal nagyot lépnék előre.

Sipeki Flóra a Váci NKSE színeiben, 2010
fotó: Fehér Viktor (v-man.hu)

- Vácott, illetve Békéscsabán is volt/van nagyon tapasztalt kapustársad. Mennyit lehet tanulni a mindennapok során, ha Juhász Edina vagy épp Veress Zsuzsa is melletted dolgozik az edzéseken? Egyáltalán lehetséges tanulni más (akár férfi) kapusok játékának megfigyeléséből is?

Nagyon sok dolgot tanultam/tanulok mindkettőjüktől. Ők már sok mindent átéltek, és hasznos tanácsokat tudnak adni egyes szituációkban, mind technikailag, mind mentálisan. Edu volt az első kapusedzőm, ő ezért is nagyon fontos szerepet játszott a váci éveimben. Zsuval pedig igazi társak vagyunk, akik kiegészítik egymást.
Tanulni mindenkitől lehet valamit. Sokat szoktam figyelni más kapusok (női és férfi) védését, hogy csinálják azt, amiben sikeresek. Ezt átültetni gyakorlatba nem olyan egyszerű, amilyennek látszik, főleg, ha az embernek már kialakult mozgása van. Ennek érdekében kell minél több kapusedzés, ahol csak ezekre az apró technikai dolgokra koncentrálunk, amelyek sokban hozzájárulnak a jó teljesítményhez.

- Kit tartasz a világ legjobb kapusának, volt-e esetleg példaképed fiatalabb korodban?

Nekem Pálinger Kati (volt) a példaképem.

Sipeki Flóra az Újbuda TC színeiben, 2011
fotó: Fehér Viktor (v-man.hu)

- Mennyire volt nehéz megszoknod Békéscsabát azok után, hogy addigi életed során mindig Budapest közvetlen közelében éltél? Milyen pozitívumokkal és milyen negatívumokkal járt ez a váltás?

A váltás nem volt egyszerű, mivel a barátaim, csapattársaim, a családom, az iskola minden ott volt 60 km-en belül. Kellett egy fél év míg megszoktam, de be kell látni, hogy itt nem lehet az a szempont, hogy mi milyen távol van, úgy éreztem ki kell próbálnom ezt a lehetőséget. Azóta viszont nagyon jól érzem magam; sok lehetőséget kapok, minden biztosított a felkészüléshez, megszerettem a várost, lettek új ismeretségeim. Egyedüli negatívumként a Budapesttől való távolságot tudom említeni – főként a tanulmányaim miatt.

- Már másfél éve szerepelsz Békéscsabán, tavaly Magyar Kupa ezüstérmet nyertetek, de a bajnokságban eddig kevesebb sikerélményt élhettél át csapatoddal. Mennyire vagy elégedett pályafutásod eddigi alakulásával? Milyennek értékeled az idei évet saját szempontodból?

A Csabára igazolásom okai között szerepelt az, hogy végre egy „komolyabb”, nem kiesés ellen küzdő csapatban minél több játéklehetőséghez juthassak. Ennek ellenére a tavalyi bajnokság nem az elképzeléseink szerint alakult. A bajnokságról felemás élményeim vannak. Tavaly az első félévben sok játéklehetőséghez jutottam, a szezon vége felé azonban már nem szerepeltem sokat. A Magyar Kupa ezüst mindenképp emlékezetes élmény marad számomra.
Idén sokkal jobban érzem a bizalmat, és úgy érzem jobban is megy a játék. A csapat sajnos véleményem szerint, nem azon a helyen áll, ahova tudása alapján való lenne. Ennek az okai elég összetettek, a csapat képes nagyon szép dolgokra, ugyanakkor tudunk eszméletlen hibákat is véteni. Eddig is, és továbbra is azon dolgozunk, hogy ezen javítani tudjunk.

- A következő 2-3 idényre milyen elvárásaid vannak magaddal szemben a sportkarriert illetően? Idehaza tervezel, vagy már foglalkoztat a külföldre igazolás lehetősége? A válogatottság elérése mennyire motivál Téged?

A célom, hogy egy minél jobb magyar csapatban tudjak meghatározó játékos lenni, a külföldre igazolás kíváncsivá tesz, de komolyabban még nem játszottam el a gondolattal. Álmom a magyar válogatottság, ezért minden nap megteszem a tőlem telhetőt, de még van hová fejlődnöm.

- Novemberben két nagyon furcsa eredménnyel zárult mérkőzést játszottatok a norvég Stabæk ellen a KEK-ben. Hazai pályán nagy különbséggel kikaptatok, ám a visszavágón hatalmas bravúr küszöbén álltatok, de végül egy góllal mégis lemaradtatok a továbbjutásról. Milyen volt belülről ez a párharc?

Az itthoni mérkőzés viszonylag kiegyenlített volt, a végén lett csak nagyobb a különbség. Úgy gondolom, hogy Norvégiában azért sikerült nyernünk, mert egyrészt jól tudtuk hasznosítani az előző mérkőzés tapasztalatait, másrészt pedig mindenki hozzá tudott tenni a mérkőzéshez. A győzelem ellenére nagyon fájó, hogy összesítésben kiestünk.

Sipeki Flóra a BB-Békéscsabai ENK SE színeiben, 2012
fotó: Fehér Viktor (v-man.hu)

- A Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója vagy, miként vagy képes tanulmányaidat összeegyeztetni a kézilabdázással, úgy, hogy ráadásul több órányi autóútra laksz Budapesttől?

Az egyetemet nem könnyű összeegyeztetni a kézilabdával. Egyik oldal sem igazán tolerálja a másikat, ami érthető mindkét fél részéről. Ennek ellenére küzdök az elemekkel, már utolsó éves vagyok, és semmiképp nem szeretném, ha elveszne a tanulásba fektetett munkám, mert akármikor szükségem lehet a diplomára az életem során.

- Közismerten jó vagy hetes hárításban. Az adottságokon felül mivel lehet ebben a tudományban fejlődni? Mi zajlik le Benned azokban a pillanatokban, amikor egy lövő játékos odaáll eléd?

A heteseknél apróságokon múlnak a dolgok. Valamikor a „kedvenc” lövést tudom kivédeni, van hogy abban a pillanatban az adott lövésre koncentrálok. Sokszor lélektani dolgok döntenek. Erre nincs recept, ha tudnám, akkor sem árulnám el.

- Körülbelül hány NBI-es játékosnak tudod kedvenc lövési szokásait fejből? Egy kapustól mennyire igényel speciális, pluszfeladatokat egy-egy mérkőzésre való felkészülés?

Minden mérkőzésre külön készülök, több felvételt is megnézek az adott ellenfélről, valamint sokszor edzéseken is gyakoroljuk azokat a lövőhelyzeteket, amik az adott meccsen előfordulhatnak.
A meghatározóbb játékosok közül szinte mindenkitől tudnék mondani egy-egy kedvenc lövést. 

- Eddigi legnagyobb, kézilabdázással kapcsolatos élményed?

Ezt nem egyszerű eldöntenem, mert hál’ Isten van sok olyan dolog, amire szívesen emlékszem. Ezek közül talán a legnagyobb, amikor 2010-ben a bajnoki rájátszás 3. helyért folyó küzdelem második mérkőzésén (még a Vácban szerepeltem a Békéscsaba ellen, miután Tóth Tímea kiegyenlített, és hétméteresekre került sor) nem szerepeltem a rendes játékidőben, azonban a heteseknél beállítottak és kettőt is hárítani tudtam, ezzel életben tartva a reményt a bronzra.

Fehér Viktor, 2012. december
Az interjú teljes egészének vagy részleteinek továbbközlése kizárólag a forrás (v-man.hu) feltüntetésével, írásbeli tájékoztatás (viktorke@gmail.com) mellett lehetséges.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!