A bútorművességről.

Egy tárgy, lettlégyen az bármi is, jól tükrözi a kultúrát amelyben megszületett, s mind használójának, mind alkotójának világképéről árulkodik.
E fentebbi megállapítás különösen igaz az ember mindennapi, közvetlen környezetét alkotó használati tárgyakra, bútorokra.
Épp ezért fordított és fordít oly nagy figyelmet az ember, akár tudatosan teszi ezt, akár úgy, hogy nincs teljesen tisztában a dologgal, életének apróbb-nagyobb kellékeire és tárgyaira.
Minden tárgy tekinthető az egyes ember létmódjára és értékrendjére vonatkozó kijelentésnek is. Az ember életében a tárgyak így nem csak azért fontosak, mert többé vagy kevésbé hasznosak, hanem mert alapvető alkotórészei annak a képnek, amilyennek önmagát látja vagy láttatni akarja.
Így válik egy tárgy a közösségen belüli kommunikáció részévé, kultúrafüggővé és a puszta használhatóságon túlmutatóan bonyolulttá.
Így hát tárgyaink világa néha már-már ijesztően összetett, mert még legegyszerűbb tárgyainknak is számtalan, esetleg éppenséggel egymásnak ellentmondó elvárást kell kielégítenie.
Ez természetesen nem könnyíti meg a bútorműves életét sem. Bútort készíteni az egyensúlyozás művészete. Az egyensúlyteremtésé különféle nehezen szavakba önthető elvárások, a rendeltetés, anyag, a készítő tudása és képességei között. A helyzetet még tovább kuszálja, ha a bútorműves rendelésre dolgozik, mert ilyenkor még szűkebb határok közt kell mozognia.
De akár egy megbízás keretei, akár saját képességei tűzik ki mozgásterének határköveit, a kézművesnek jó kaméleonnak kell lennie. Mert akármit is gondoljon arról, mi jó, értékes, vagy milyen az ember számára helyes életmód, ahhoz, hogy sikerrel művelje mesterségét képesnek kell lennie mások szemével látni, vágyaikat megérezni és megérteni. Ez némileg álomszerűen hangzik, de nincs benne túl sok varázslat. Annyit jelent, hogy olyan tárgyakat kell csinálni, amelyekre ránézve az emberek azt gondolják; ez az, én is pont ilyent képzeltem, csak ez egy kicsit szebb.
Persze azért nem kell véresen komolyan venni a dolgokat. Egy bizonyos koron túl az embert már kicsit fárasztja a magasztos "MŰVÉSZET" fontosságát emlegető égbenjáró komolykodás, a maga kifinomultan üres distinkcióival. A tény, hogy vész, háborúk és szükség idején különösebb tanakodás nélkül rombolnak le múzeumokat, ódon házakat, robbantanak fel többszáz éves hidakat, hogy a szobrokból és harangokból ágyúkat öntenek és fegyvert gyártanak, bútorokat és festményeket vetnek tűzre egy kis fényért és melegért meglehetősen jól mutatja a kis- és nagybetűs muvészeteknek a lét polcain elfoglalt valós helyét. Túl sokan és túl sokat foglalkoztak azzal, hogy magyarázzanak olyan dolgokat, amit csinálni kell. "Facio ut intellegam".........
Én úgy vélem, kevés demokratikusabb dolog van az emberek világában, mint a szépérzék. Bárki, minden ember bármiféle előzetes oktatás nélkül is képes felismerni a mértékben, összhangban és arányban megnyilvánuló szépséget. Ez, mondhatni, a szépség racionalitásmentes, kultúrafügettlen ősrétege. Azonban erre az ősrétegre még számos különböző jelentőségű réteg rakódik, így téve az egyes emberek szépérzékét, a tárgyi környezetük megítélésében alkalmazott értékrendjét oly eltérővé.
A szépségnek ezek a külsőbb rétegei azonban már nem függetlenek a racionalitástól - vagy annak hiányától -, ezen keresztül pedig az egyes ember társadalmi környezetétől, neveltetésétől, műveltségétől, tapasztalataitól és életformájától sem. Még a használati tárgyak és bútorok világában legfontosabb, használhatóságból és célszerűségből fakadó szépség is könnyen elvész és értékelhetetlenné válik, ha valaki nincs tisztában az adott tárgy rendeltetésével és használatának módjával.
Tapasztalat. Mindenki tanulja az élete helyszínéül szolgáló kulturális környezetben gyakorolt szokásokat, és egyúttal az e szokások eszközkészletét alkotó tárgyak használatát, sőt e tárgyak puszta felismerését is. E tanulási folyamat során - mintegy mellékesen - elsajátítja e használati tárgyak értékelésének elveit is. Az élet tisztán, tisztán tapasztalati tudomány.
Közvetlen tapasztalat. Egy használati tárggyal szemben egy adott tevékenységhez való használhatósága érdekében támasztandó elvárások és igények leírás vagy mások elmondása alapján nem ismerhetők meg, azok valós ismeretére csak személyes próbával tehetünk szert.
Ez egy fontos pont. Mások két szép szeméért, mert olyan kedvesen ajánlják, mert a szomszédnak is olyan van nem érdemes bútort - de tulajdonképp semmit sem - vásárolni, ez nem hiteles mérce, nem vagyunk egyformák, így igényeink is eltérőek.
Nolám, épphogy elindultunk az erdőben, s máris a sűrűjében találjuk magunkat.