Kizárólag magam tervezte egyedi és kis sorozatú bútorokat és lakberendezési tárgyakat készítek, sajátkezűleg. Olyan tárgyakat igyekszem készíteni, amelyek szépek, jól használhatóak és hasznosak.
A galériában látható tárgyak ízelítőül szolgálnak. Ön, ha tetszik, ezek közül vásárolhat. Mivel kevés kivétellel rendelésre készülnek, ezért valószínűleg több-kevesebb időt várnia kell a választott tárgyra. A rendelésre készülő tárgyaknál lehetősége van kisebb-nagyobb változtatásokat, például színárnyalatbeli módosítást vagy más felületkezelést kérni.
Ha a mindenkori kínálatban nem talál olyat, amiről álmodott, de valami olyat szeretne, amiről úgy hiszi, hogy én is érdekesnek, szakmai és szellemi kihívásnak érezném, kérem keressen meg.
Előre figyelmeztetem azonban, hogy szakmai és szépészeti ügyekben meglehetősen nehéz ember vagyok, így cseppet sem biztos, hogy dűlőre jutunk. Elég rosszul reagálok például a szecessziós számítógépasztalról vagy reneszánsz bárszekrényről szóló elképzelésekre.
Van még néhány egyéb korlát is. Nem készítek nagybútorokat, fürdőszobai használatra szánt tárgyakat és beépített bútorokat, valamint (néhány kivételtől eltekintve) konyhai tárgyakat.
Azonban a legfontosabb megkötést az anyagválasztás jelenti; soha nem dolgozom a mostanság oly gyakran használt mesterséges-, agglomerált- és kompozitanyagokból. Nem elsősorban környezetvédelmi megfontolásokból, bár ez a réteg sem elhanyagolható, hanem mert alkalmatlanok bármi olyan készítésére, amit egy önmagával és környezetével szemben igényes ember megtűrhetne maga körül.
Ezeket az anyagokat a gyári tömegtermelés szükségletei hívták életre, így tulajdonságaik is ennek megfelelőek. A szépség, változatosság, emberközeliség, de néha még ennél közvetlenebbül megfogalmazható, sőt szigorúan gyakorlati szempontból fontos tulajdonságok, mint alacsony tömeg, jó szerkezeti szilárdság, tartósság is háttérbe szorulnak, vagy egyenesen fel sem merülnek, mindent az olcsó és tömeges gépi gyárthatóságnak, a technológiailag könnyű kezelhetőségnek rendelnek alá. Ehhez a legfontosabb a homoganitás, mert az ilyen anyagok viselkedése kiszámítható, a gyártás folyamata minimális vagy semmilyen emberi odafigyelést sem igényel.
Az eredmény azonban sivár... "Sík-derákszög-párhuzamos", a szót rossz értelmében véve primitív, állékonynak nem nevezhető, az emberre és a természetre egyaránt káros bútorok, használati tárgyak árasztják el életünket. Tárgyak, amelyek a legsúlyosabb kárt az emberek szellemében okozzák. Leépítik a szépérzéket, elszürkítik a képzeletet, megölik a sokszínűséget... Én ebben nem óhajtok részt venni. Zavarná az önérzetemet. Korszerűtlen lennék? Rendben, vállalom.
Egyébiránt nincs különösebb okom "modernnek" lenni. A minőségi bútorok készítésének területén legalább fél évszázada nem történt említésre méltó, és még ennél is hosszabb ideje nem volt valóban fontos újítás sem a felhasznált anyagok, sem az alkalmazott eljárások és eszközök körében. Ez persze nem véletlen. A természet szinte minden szükségessel ellátott minket, azt a keveset pedig, ami hiányzott, az emberi lelemény kipótolta.
Ezért én megmaradok a természetes anyagok, a fa, bőr, növényi és állati eredetű rostanyagok, fém és üveg használatánál. Az általam felhasznált mesterséges anyagok szűk köre néhány festék- és színezőanyagra és ragasztóként, illetve felületkezelő anyagként használt műgyantára terjed ki. Ezeket is csak jó okkal, s csak akkor használom, ha muszáj.
Egy dologra pedig különösen ügyelek; soha nem alkalmazok olyan anyagokat, amelyek miatt egy általam készített tárgy károsíthatná használói egészségét. Nem alkalmazok például szabad formaldehidet tartalmazó ragasztókat, nehézfém szárítót tartalmazó olajokat és lakkokat. Előnyben részesítem az olyan felületkezelő anyagokat amelyek élelmiszerbiztosak, vagyis még élelmiszerekkel érintkezve is ártalmatlanok, sőt ehetők. Ilyenek a tiszta len- és dióolaj, a ricinus, a paraffinolaj, a méhviasz és a növényi viaszok, a sellak, a kopál.
Sajnos ezek elég érzékeny bevonatokat adnak, ezért ahol nagyobb ellenállóképességre van szükség, például asztalok lapjainál, ülőbútorok támláin és ülőlapjain, ott akril- vagy nitrokombinációs lakkokat használok. Azért épp ezeket, mert biztonságosak és viszonylag kevéssé környezetkárosítóak.
Egyébként sem létezik olyan, hogy bio-, de még olyan sem, hogy környezetbarát bútor, az elérhető legnagyobb eredmény a minimális kockázat, és a legnagyobb nyereség mellet okozott legkisebb kár. A fából készített bútorokhoz fákat kell kivágni, a fémbútorokhoz feltúrni a földet, a bőrért állatokat ölnek, a mesterséges gyanták nehézvegyipari termékek, amelyek szénből, földgázból, olajból készülnek... kizökkent létformánk miatt manapság szinte már nincs is olyasmi, amire ezerből legalább egy ember ne lenne allergiás. Csodák nincsenek - ilyen a valóság.
A legtöbb amit a bútorműves tehet, hogy próbál olyan tárgyakat készíteni, amelyek tartósak és szépek, tárgyakat, amelyektől gazdáik nem szeretnének megválni, de nincs is miért kidobniuk...